Sarah Maclean : A csábítás kilenc szabálya

 

Elsősorban nagyot csalódtam, jó irányban. Mivel minden írni vágyó tisztában van vele, hogy a történelmi szerelmes regények nyelvezete igen nehéz, ha egyben a múlt századokban játszódik. De nagy örömmel vettem észre, hogy az írónőnek ezt az akadályt sikerült kikerülnie. Az én ízlésemnek eleget téve, nagy örömmel tudom ajánlani.  Mert ilyen fantasztikus regényt már nagyon rég nem olvashattam, pedig az én kezemben elég gyakran megfordulnak romantikus történelmi könyvek.

 Igaz egy kezemen meg tudom számolni, hány maradt meg bennem. Ez a könyv nagyon nagy kitüntetést érdemel a listámban, igaz még a másik két kötetéhez nem tudtam hozzá kezdeni, de már alig várom. Igaz most ismerkedem meg jobban az írónő munkáival, de minden kétséget kizárólag a kedvenceim közzé fog tartozni. 

A könyvben először is a címe fogott meg, de nem is csodálkozom rajta, ha valaki ilyen stílusú könyvet keres és egy ilyen címet meglát biztos vagyok benne, hogy egy főnyereménynek fogja hinni. Majd a könyvborító végül a történet maga. Egyszerre sírtam és nevettem rajta. Az alaptörténete fantasztikusan kidolgozott és felülmúlhatatlan. Fantasztikus egyveleget kaptam a karakterek és a történet kidolgozásából. Mindent szerettem az egészben. A történet indulásakor az én személyemnek Calpurnia nem volt annyira szimpatikus, de ahogyan a történet bontakozott ki és egyre bátrabb lett, egyre kedveltebb karakter lett számomra. 

Szeretem az erős női karaktereket akiknek rend szerint fel van vágva a nyelvük. Szerintem ő minden pontnap megfelel. Gabriel személyében egy álompasit láttam meg. Nem mondanám kifejezetten egy álompasinak, de a sztory végére bebizonyította, hogy az is tud lenni.  Ha van kiért minden pasi meg tud változni, csak kell egy kis segítség hozzá.  Tetszett a történet kibontakozása, ahogyan a 10 év  elteltével Calpurnia nem feledte el a szerelmét. A mellékszereplők kidolgozásával is meg vagyok elégedve, viszont az én szemszögemből egy kicsit részletesebb jellemzést adtam volna róluk az olvasók számára. 

Az ilyen fajta regényekben elég gyakran találkozom olyan karakterekkel, akinek a megtestesítése nem nagyon tetszik, szinte utálni való. Itt nem ez volt a helyzet. Itt mindennek megvolt a maga helye.

Igaz mindenkinek más és más a kedvenc része, de nekem a pontok beteljesítése volt, ahogyan nyomon követhettük az egészet. 

Még egyszer csak annyit tudok mondani, hogy csak ajánlani tudom nektek.

                                     CSAK FELNŐTT OLVASÓK SZÁMÁRA !