Sarah Maclean: A hódítás tíz szabálya
Mint már említettem az első kötetnél, hogy mindenkinek ajánlani tudom, ez a véleményem nem változott meg. Bele szerettem a könyvsorozatba. Annyira magával ragadó az egész történet, hogyha akarnám se tudnám letenni. Tetszettek a karakterek és a történés is, ahogyan a cselekmény kibontakozott. Tetszett benne, hogy a nagyvárosból a történések egy tanyán folytatódnak. De itt ki kell emelnem néhány dolgot, ami kicsit aggasztó volt számomra.
Engem egy kicsit zavart, hogy az első részben szereplő karakterek nem kaptak akkora reflektorfényt a történetben ami egy kicsit hiányérzetet okozott bennem. Hiányoltam Gabrielt és Calpurniát. Igaz ez a rész már nem az ő történetükről szólt, de én hiányoltam mégis a két megszeretett karaktert.
A történet teljesen másról szólt mint az első számomra kedvesebb kötet, de jó hogy új ötletei is voltak. Viszont aki arra folyamodik, hogy elolvassa a második részt, észre fog venni egy kis hasonlóságot az 1-2 rész között. Nem spoilerezek ! ( Úgyhogy nem írom ki mire is gondolok! Mindenki rájön majd magától !)
Felmerült bennem, hogy nem kellett volna elolvasnom mind a három könyvet egyszerre, mert így kicsit furcsa volt számomra ez a hatalmas nagy ugrás. Nekem valahogy nem hozta a második kötet az elsőnek a szintjét. Elszigeteltebb, gyorsabb, nem olyan bájos és vad szerelemről volt szó benne mint ahogyan az előzőnél megtapasztaltuk. A legnagyobb problémám a hősök viselkedésén kívül az volt, hogy egy hétnyi időbe volt belesűrítve a történet.Viszont így is eléggé megszerettem Nicholas St. John és Lady Isabel történetét.
FELNŐTT OLVASÓK SZÁMÁRA !
