Leiner Laura: Emlékezz rám ( Iskolák versenye III.)

Mint már említettem nagyon szeretem az írónő könyveit. Viszont a történet végére nem éreztem űrt a szívem mélyén, mint a Bexi sorozatnál vagy a Szent Johanna Giminél. Tudjátok arról beszélek amikor érzed, hogy tényleg vége. Az első kötetnél azt hittem, hogy az írónő könyveinek ez lesz a tetőpontja. Mert végre egy olyan ifjúsági regényt kaptunk tőle, ami a humor és izgalom mellett mély érzelem is társul. Egy olyan főszereplőt kaptunk, aki másfél év után elveszítette édesanyját és saját magát is. 

Így egy életre szóló kalandban lehet része, aminek célja, hogy újra magára találjon. Ami néha érződött is Hanna karakterén, de nem teljesen bontakozott ki, nem volt elég.

Szerintem ez volt az a könyvsorozat aminél arra gondoltam, hogy néhány részt átugrok. Mert nem kötött le. Nagyon sokszor éreztem benne ugyan azt az önmarcangolást a múltról és saját magáról fejezetről fejezetre újra és újra. Ami elég unalmassá válik. 

Fájdalmasat csalódtam. 🥺