Rachael Lippincott: Két lépés távolság

Bocsi, de ez a borító nekem sokkal jobban tetszik ❗♥️💙

Őszintén megmondva láttam már a filmet, úgyhogy próbálok elvont következtetést levonni a könyvről. Mivel eddig az sem tudtam, hogy mi az a CF így elég kíváncsi voltam ezt illetően. Szinte faltam az oldalakat. Például azt sem tudtam, hogy azok akik a betegségben szenvednek nem érintkezhetnek egymással. Igaz, ez az egész bár szörnyen hangzik és elég fájdalmasan, de ez a két lépés távolság cím adott neki némi löketet, amitől még megindítóbb ez az egész. 

Nagyon valóságos szereplőket és mellékszereplőket kaptam. Nagyon nagy élvezettel olvashattam és átélhettem Will és Stella történetét. Nekem már akkor elvette az eszem a történet, amikor Stella a testvére mesés rajzaival kidekorálja a kórtermét nagyon megalapozza a hangulatát. 

Arról nem is beszélve, hogy olvasás közben a szereplőkkel együtt nevettem, éreztem a boldogságukat, izgultam értük vagy éppen összeszorult a szívem, nem is tudom hányszor kellett a szemem törölgetnem. Könnyen olvasható, olvastatja magát. A szereplőket a szívbe tudtam zárni, a nagyszerű mellékszereplőkkel együtt. 

Annyi bajom volt csak a történettel, hogy nem minden szót értettem, vagyis inkább úgy mondva a gépek nevei vagy a kezelések nevei túl szakszerűen voltak nekem mrgfogalmazva. 😶 

A másik ami nem tetszett a vége. Teljesen össze törte a szívem. Valahol a megszokott Happy End-re számítottam, de mégis valahol éreztem, hogy ez nem lehet. Az élet néha igazságtalan, nem lehet mindig minden úgy ahogyan mi szeretnénk.  

Ez a könyv ezt is bebizonyította. 

Köszönöm szépen, hogy elolvashattam. Egy öröm volt. Néha szívfacsaró, de minden pillanatát megérte. ♥️💔