John Green : Csillagainkban a hiba

 

Tudtam, hogy számomra ez egy borzalmasan nehéz értékelés lesz. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy ne kapjak az utolsó oldalak előtt sírógörcsöt. Nem tudom, hogy mikor volt még egy ilyen könyv, ami ennyire meg tudta sebezni a lelkem. 

Nem is tudjátok elképzelni, hogy Hazel és Augustus kis cselekménydús történetete mellett hányszor volt olyan, hogy én Lerakom ! , Nem olvasom tovább ! , befejeztem !. Nem ne gondoljatok rosszra, nem a könyv volt rossz, hanem én voltam a dolgokhoz gyenge. De a végére mégis erőt vettem magamon és nekivágtam a maradék oldalaknak. 

A történet eléggé szívfájdító, igazságtalan és kiszámíthatatlan. Miden egyes sora olvasása után valami ismeretlen dolog megérintette a lelkem. Hihetetlnül gyönyörű ! 

Kicsit meglepett, hogy tinikről olvashatunk ebben a könyvben, mégis néhány fejezettel később már el is felejtjük. A betegségből kifolyoólag nem csak testileg változtak meg, hanem személyiségileg is. Már nem csak két fiatal, akik az élet relytelmeire keresik a választ, hanem két tinibőrébe bújt felnőttet ismerhetünk meg rajtuk keresztül. 

A vége hihetetlenül megrázó volt, valahogyan számításba vettem ezt a lehetőséget is, de nem gondoltam volna, hogy beigazolódhat. 

Köszönöm, hogy elolvashattam ! 

Mindenkinek csak ajánlani tudom !