Dot Hutchison : Május rózsái (A gyűjtő 2rész.)
Fülszöveg:
Ahogy leköszön a tél, egy nő holtan végzi minden évben.
Négy hónap telt el a Kert felrobbanása óta, ahol a Pillangók néven ismert fiatal nőket tartották fogságban. A három FBI-ügynök, Brandon Eddison, Victor Hanoverian és Mercedes Ramirez még mindig a történtek hatása alatt áll, és a túlélőknek próbál segíteni abban, hogy hozzászokjanak a kinti világhoz. A tavasz közeledtével a gyógyuló Pillangókra hosszabb és melegebb napok várnak. Az ügynökök számára azonban a küszöbönálló olvadás egy rémisztő dologgal is fenyeget: azzal a vérfagyasztó bizonyossággal, hogy az országban valahol egy újabb fiatal nő holtteste bukkan majd elő egy templomban, elmetszett torokkal, virágokkal feldíszítve.
Priya Sravasti nővére évekkel ezelőtt lett a gyilkos áldozata. Az édesanyjával arra készülnek, hogy elköltöznek Amerikából, és új életet kezdenek. De amikor Priya a sorozatgyilkos látóterébe kerül, a felállás megváltozik. Kizárólag az ő segítségével találhatják meg a gyilkost – de vajon a lány tényleg annyira vágyik az ügy lezárására, hogy az életét is képes kockára tenni miatta?
A nyugtalanító, sötét krimisorozat újabb izgalmas része.
A könyv első kötete után úgy éreztem, hogy a másodikat semmi pénzért nem hagyhatom ki. Így amint lehetőségem volt rá, már rendeltem is meg a következő adag olvasnivalómmal.
A borító szerelem volt első látásra. Nem tudom, hogy utoljára melyik borító volt az ami ennyire megfogott, de most megint ugyanaz történt. Nem tudom az okát, lehet a letisztultsága miatt vagy egyszerűen azért, mert túl tökéletes. Biztos vagyok benne, hogy az emlékezetemben nagyon sokáig ott fog szerepelni. 😍😍
A könyv nyelvezete zavaró volt mivel itt E\2-es személyben is vannak íródva jelenetek, nem csak E\1 és E\3- ban. De ezt annak is elkönyvelhetem, hogy nincs megszokva ez az írásmód.
A történet vezetés az előző kötethez képest nem nyerte el a tetszésem, aminek legfőbb oka, hogy kissé unalmas lett. Valahol számítottam rá, de reménykedtem legbelül, hogy tévedek. A cselekmény az előző részben nagyon megfogott, de itt a figyelmemet sem kötötte le. Pszichothrillerhez képest nem volt izgalmas az előző kötethez képest még érzelmeket sem változott ki belőlem. Az egész könyvnek maximum a felét tette ki a krimi szál a többi pedig inkább csak cselekmény leírás. Ilyen például az, hogy bontja ki az értékét, vagy hogyan mosogat el. Mintha nem lett volna az irónőnek több ötlete és az űrt így próbálta volna kitölteni. Igazán nagy csalódás volt még az is, hogy a történet kimenete kiszámítható. Amint megjelenik a történetben a gyilkos, egyből lehetett tudni, hogy ő lesz az. 😭
Amit ezen kívül még kaptunk egy ellenszenves főszereplő Priya szerepében, akit hiába próbáltam megkedvelni nem sikerült. Az eddigi olvasmányaimban nem volt még példa ilyen dologra. De ő tuti nem lesz a kedvenceim között.
Kicsit csalódtam most, de néha ilyet is kell ❗ 😑☺️
Köszönöm szépen, hogy elolvashattam ❗♥️
16+
Kedvenc idézetem a könyvből:
"A bűntudat mögött gyakran nincs logikus magyarázat: egyszerűen csak ott van."
"Hogy szeded magad össze, ha a darabkák, amik mások számára fontosak, elvesztek örökre?"
Megjegyzések
Megjegyzés küldése