Niki Kattant Könyvklubja

 Az első két részben olvasottak alapján elég nagyra tette a lécet az írónő. De nem csalódtam benne, minden benne volt, ami kellett hozzá, hogy fantasztikus legyen. Scarlett és Tella szemszögéből követhettük végig a történéseket és az út közben kialakult szerelmi szálat is. Édes jó Istenem ❗ Scarlett és Julian számomra a tökéletes páros.♥️ Már az első részben szerelembe ejtett a románcuk.  De ami számomra nagyon szembetűnő volt az az, hogy már nem folytatódik maga Caraval. Ami nekem nagyon hiányzott a második rész függősége után. A játék hiányában számomra nem volt elképzelhető, hogy megoldódjék ez a problémám a könyvel. Hiszen nem lesznek kulcsok vagy segítség. Az égadta világon semmi.  De viszont ezt a kis hiányérzetet pótolták a varázslatos jelenetek, talányok.  A Finale nekem kifejezetten egy bizonyos indok miatt nagyon tetszett a másik két kötethez képest, mégpedig azért, mert itt mind két lány szemszögéből fut a történet. Pontosan jól olvastátok. Nem csak Tell hanem Scarlett gondo

 Ez a rész lényegében sokkal jobban tetszik mint az előző. Az írónő, nagyon nagy fantáziával rendelkezik. Ami nem átlag embere vall.  Tudjátok ez egy olyan könyv, ami egy hétköznapot magasabb színvonalra tud helyezni. Nagy fantáziával teli, fantasztikusan felépített eseménysorozatok tömegét ismerhetjük meg.  Ebben a részben Scarlett húga, Tella veti bele magát a versenyzésbe. Egyáltalán nem ugyan azok a szabályok vannak érvényben, mint az első részben, így téve izgalmasabbá a történetet. Kifejezetten örültem neki, hogy Telláról több dolgot tudhatunk meg. Ki gondolta volna, hogy ennyi titkolni valója van Scarlett elől.  Nem is gondoltam volna, hogy a Legendary cím kapcsolatban lehet Legend-el. De mostmár rá jöttem, hogy azért ez a címe mert végre lehull az álarc Legénd kilétéről. Nem volt meglepő, de mégis izgalmas. Olyan szomorú voltam, hogy megint függővéget kaptunk.  Nem tudom miért, de az írók miért vannak rákapva ennyire a függővégekre ?! Miért jó ez ? Miért kell minket olvasókat e

Mi ez a gyönyörű borító?? Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én imádom ♥️💙 Őszintén megmondom, hogy nem is tudom, mikor olvastam utoljára ilyen élvezetes fantasy kötetet. Már szerintem nagyon régen, de most nagyon megfogott a történet. Ez a kis világ csodálatos, egy érzelmi hullámvasút az egész könyv. Néhol sírtam, nevettem, de volt rá példa, hogy átéreztem a bánatukat, vagy csupán féltettem a karaktereket. Nagyon jól volt felépítve az egész történet, ahogyan minden szereplőnek megvolt a maga helye és miértje. Nekem nagyon tetszett, érdekes kis fantasy volt elegendő romantikával. Tele titkokkal és nyomozással.  Scarlett és Tella élete nem mondható egy habos tortának, mivel az anyjuk elhagyta őket, az apjuk pedig érdekházzaságba szeretné kényszeríteni nagyobbik lányát. Viszont pont abban az évben lenne a Caraval, amire végre megérkezett a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tellának az az őrült ötlete lesz, hogy elmegy egyedül Caravalra és egy matrózzal elraboltatja

Bocsi, de ez a borító nekem sokkal jobban tetszik ❗♥️💙 Őszintén megmondva láttam már a filmet, úgyhogy próbálok elvont következtetést levonni a könyvről. Mivel eddig az sem tudtam, hogy mi az a CF így elég kíváncsi voltam ezt illetően. Szinte faltam az oldalakat. Például azt sem tudtam, hogy azok akik a betegségben szenvednek nem érintkezhetnek egymással. Igaz, ez az egész bár szörnyen hangzik és elég fájdalmasan, de ez a két lépés távolság cím adott neki némi löketet, amitől még megindítóbb ez az egész.  Nagyon valóságos szereplőket és mellékszereplőket kaptam. Nagyon nagy élvezettel olvashattam és átélhettem Will és Stella történetét. Nekem már akkor elvette az eszem a történet, amikor Stella a testvére mesés rajzaival kidekorálja a kórtermét nagyon megalapozza a hangulatát.  Arról nem is beszélve, hogy olvasás közben a szereplőkkel együtt nevettem, éreztem a boldogságukat, izgultam értük vagy éppen összeszorult a szívem, nem is tudom hányszor kellett a szemem törölgetne

  Az előző kötetnél számomra nagyon magasra tette a lécet Levente. Aminek következtében hihetetlenül kíváncsi lettem, hogy ezt a színvonalat tudja- e tartani. Ami szerintem nem nagyon sikerült, tekintve arra amit az első rész után bennem keltet hiányérzet okozott. Most lényegesen ugyanazt éreztem.  Na de ettől függetlenül méltó befejezést kapott a sorozat. Csak úgy mint az első részekben most sem lehetett unatkozni egy percig sem.   Lendületes, izgalmas, cselekményben és fordulatokban gazdag. Liza és Igor kedvenc szereplő párosaim közzé fog tartozni. Egyszerűen imádom ezt a plátói kapcsolatot köztük. Egyszerűen imádtam közöttük a sziporkázó szóváltásokat, humoros megjegyzéseiket, amikkel egymás agyát titkon szerették húzni. Az események sodró lendülete magával ragadott, de abszolút át tudtam élni a könyv eseményeit. A cselekmény logikusan épült fel, tulajdonképpen nem maradtak elvarratlan szálak, ennek köszönhetően pedig a befejezés pont úgy volt, ahogy lennie kell. Őszintén

Francba ! Már bocsánat a szóért !  Olyan a történet, akár egy időzített bomba, amely akármelyik pillanatban felrobbanhatna, mégsem érdekel, mert mindennél jobban tudni szeretnéd milyen is lehet a vége.  És akármennyire is számítani szeretnél a függővégre váratlanul ér.   Mindig a legérdekesebb résznél kell elfogynia a könyvnek. Mindig ott látom a végén a FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK feliratot, ami olyan üresen száll a lapok között.  Imádtam, de néha nagyon féltem tőle, hogy egy papucsállatka lesz Igorból. De szerencsére mégsem lett így. Nekem most a politikai száll vitte el a hátán a történetet, az egyszerűen bliriáns volt.  Erősen domináltak a könyvben az érzések, a szenvedély és a humor.  Emiatt mégis olyan volt, mint egy nyári kánikulával hozott hűvös fuvallat. Lobbanékonyak, tüzesek, a közös pillanatok pedig fülledtek, perzselnek, de persze szenvedélyről ízletesek. Eszméletlen, hogy néhány ember miket tud művelni a szavakkal, úgy mint például Levente.  A történetet tekintve eb

Életemben nem olvastam még semmit, ami ennyire mocskos és erotikus lenne.  Lebilincselő.  Amikor a politikai érdekek és a perzselő vágyak találkoznak egymással egy ilyen észveszelytő történet keletkezik.  Ez egy olyan történet, amely második sőt szerintem harmadik olvasásra sem veszíti el a varázsát.  Fantasztikusak a szereplők és jó a szóhasználat. Pont elegendő humor található benne, az erotikus szál pedig pont egyensúlyban van minden egyébbel. Érdekes volt ez a politikai vonatkozás, amihez a történet teljesen köré épült. Érdekes volt, mindkettőjük szemszögéből látni, ahogyan a buktatókat próbálják kikerülni sorról- sorra. Óriási küzdelem folyt Igor és Liza között. Ami mellesleg azért is volt számukra annyira nehéz, mert a saját érzéseik ellen is harcolniuk kellett. Mégis egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz.  A történetet tekintve Liza és Igor két rivális párt egy-egy kiemelkedő embere. Liza élete korántsem egy leányálom. A fényes karrier előtt álló Sándorral mi

Amikor megtudtam, hogy ez az utolsó része az Off Campus sorozatnak össze tört a szívem. A srácok már az első részben nagyon hozzám nőttek, aminek az oka, hogy mind imádnivaló rosszfiú volt.  Szerintem ez a rész méltó befejezése lett a könyv sorozatnak. A másik három résztől eltér, de mégis hozza a színvonalát és a hangulatát is. Nem tudom van-e olyan lelkes rajongó, akinek ez lenne a kedvenc része, ami az értékelésből is meglátszódik.  Szerintem Tuck önmagában csillagos ötös, csak azzal gyűlt meg a bajom, hogy hat felé hajlik, amikor elképzelem a picivel.  Bár lenne ilyen pasi, de ha élőben nincs is élvezhetjük a könyvekben.    A történetet nézve a srácoktól Tuck soha nem tűnt kívülállónak. Igaz a többiektől eltérően Tuck inkább egy jófiú aki Texasból jött, és majd egyszer a jövőjében családot szeretne.  Sabrinát pedig ismerhetjük Dean történetéből, ő volt a végzete, a jogi karról. Ahogy egyre jobban bele ássa az olvasó magát a történetbe, észre vesz egy apró párhuzamot a h

Édes jó Istenem ❗ Egyszerűen imádom Elle Kennedy könyveit ❗🥰 Ahogy a többi könyvéhez hasonlóan ebben is benne volt minden jó. Ha a könyv felépítését nézzük, akkor a történet két szemszögéből fut. Az egyikben megismerhetjük Allie-t aki éppen most szakított a barátjával.  A másik szemszögből Dean-t ismerhetjük meg, aki az egyetem legnagyobb nőcsábásza.  Mindig is azon gondolkoztam, hogy az amerikai egyetemi élet mindig olyan könnyű. Olyan az életük mint egy habos torta eperrel a tetején. 🍰De ki ne szeretne egy olyan srác vagy lány szerepébe bújni ?! 😱   Jaj, kicsit eltértem, a dolgoktól, bocsánat! ☺️🤷 Vissza térve Allie-re, ugye nem szeretne az egyetemi campusi szobájában alidni, mivel barátnője kibékült a barátjával. Felajánlja neki, hogy aludjon Hanna pasijának szobájában. Viszont neki a szobatársa Dean, aki minden lánnyal összefekszik, aki az egyetemre jár. Mivel Allie már rég kijelentette, hogy Dean-nek esélye sincsen így ő be sem próbálkozik. Allie ameddig próbál nem

Ó, jaj. Nem tudom, mint csináljak ❗ Egyrészt minden sorát imádtam és azt is, hogy Elle Kennedy egy, az előzőtől mindenben eltérő párost kreált akik mégis ugyanolyan szerethetőek és aranyosak mint Garrettèk. Mégis hiányzott az az elemi vonzerő, ami az előző kötetben volt a két főszereplő között. Tudjátok arról beszélek, amikor az olvasó heves szívdobogással, visszafolytott lélegzettel és gyomorgörccsel várja mi is fog történni. Az igazat megvallva nekem Garették párosa jobban elfoglalta a szívemben a helyét.♥️  Ne értsétek félre nekem nincs semmi bajom Grace-el és Logan-el, mert egy észveszejtő páros, akik között izzik a levegő, és elég viccesek is. Tetszett, ahogyan az írónő a főszereplőit minden napi embereknek képzeli el. Aminek köszönhetően mi olvasók is jobban bele tudjuk élni magunkat a szereplők gondolataiba. Olvasás közben együtt tört össze a szívem Grace-el és gyógyult meg Logan vallomására. Grace okos, nagyon szerethető és hatalmas szíve van. Amivel szerencsére próbára te

  Őszintén megmondom féltem bele kezdeni, ebbe a könyvbe az első trilóga végeti nagy csalódásom  miatt. Viszont amikor elkezdtem olvasni és elértem az első fejezetig, akkor már tudtam, hogy nincs annyira elcseszve mint az előző. Sőt. Ahogy tovább olvastam, észrevettem, hogy nagyon megszerettem.  Mivel napok óta az ágyat nyomom, a szokásosnál hamarabb hajtottam álomra a fejem, pedig minden erőmmel azon voltam, hogy tovább olvassam, de nem ment. Reggel amint felkeltem már olvasni szerettem volna tovább, de kicsit várnia kellett.  Igazán remek kötet volt, ami lekötötte a figyelmemet. A cselekmény nagyon tetszett, ahogyan a karakterek is. Aznap amikor sikerült kicsomagolnom a könyvet és megpillantottam a borítót, egyből egy nyugodt helyre kalandoztam el. Az összképről valahogyan a Tisza tó jutott eszembe, amelyet rögtön a Hortobággyal kötöttem össze, mivel kicsiként apukámmal mindig oda jártunk, nézni a vízet és a természet adta csodás teremtményeket. Volt egy olyan sejtésem, hogy azon a b

E.L. James: Szürke ötven árnyalata című könyv sorozata óta szerintem nem fordult velem elő, hogy hajnalban felkelve inkább olvasni kezdjek, mint hogy vissza feküdjek aludni.  Magamat is megleptem vele, hogy milyen gyorsan szerettem meg a könyvet és a karaktereket. A felmerülő problémák megfelelő arányú humorral lettek vegyítve, ami nem ment a hangulat rovására.  Maga a történet gördülékenyen, olvastatja magát. Rengeteg buktató volt a történet során amit az írónő ügyesen kikerült. Többször is féltem olvasás közben, hogy valamelyikbe bele esik és azzal elrontja az olvasás élményét. Nagyon tetszett a változatos szemszög, ami betekintést engedett, hogy lássuk mégis mit gondol egy férfi.  Az erotikus jelenetek nem voltak túlfűtöttek, aminek örültem is, mert legalább nem ment át ponyvapornóba. Pont annyit kaptam belőle, amennyire éppen szükség volt. ☺️ Kifejezetten tetszett, hogy a főszereplők nagyon megfontoltan cselekedetek, arról nem is beszélve, hogy azon a sok szörnyűségen a

Mint már említettem nagyon szeretem az írónő könyveit. Viszont a történet végére nem éreztem űrt a szívem mélyén, mint a Bexi sorozatnál vagy a Szent Johanna Giminél. Tudjátok arról beszélek amikor érzed, hogy tényleg vége. Az első kötetnél azt hittem, hogy az írónő könyveinek ez lesz a tetőpontja. Mert végre egy olyan ifjúsági regényt kaptunk tőle, ami a humor és izgalom mellett mély érzelem is társul. Egy olyan főszereplőt kaptunk, aki másfél év után elveszítette édesanyját és saját magát is.  Így egy életre szóló kalandban lehet része, aminek célja, hogy újra magára találjon. Ami néha érződött is Hanna karakterén, de nem teljesen bontakozott ki, nem volt elég. Szerintem ez volt az a könyvsorozat aminél arra gondoltam, hogy néhány részt átugrok. Mert nem kötött le. Nagyon sokszor éreztem benne ugyan azt az önmarcangolást a múltról és saját magáról fejezetről fejezetre újra és újra. Ami elég unalmassá válik.  Fájdalmasat csalódtam. 🥺

Az írónő konyveinél próbálok számítani a függővégekre, sajnos igaz nem nagy sikerrel. Mi ez az őrült befejezés ? Nagyon meglepődtem.  Ez a rész sem okozott nekem csalódást, sőt kifejezetten ez a rész jobban tetszett mint az első kötet. Most a számomra fénysebességbe kapcsolt az esemény sorozat, szinte folyton kapkodnom kellett a fejem, hogy le ne maradjak valamiről.  Egyik próba követte a másikat, és ami nem okozott nekem csalódást az az, hogy nagyon izgalmasra sikeredett, nem volt a próbák közt ismétlés.  Ahogy olvastam tovább észre lehetett venni, hogy a történettel a karakterek is fejlődtek. Aminek szerencsére az írónő is nagy szerepet adott.  Hanna is elkezd megnyílni a többiek felé. Nem csak a szívét nyitja meg, de a céljai közé helyezi a verseny megnyerését is. Ahogy nem csak neki, de apukájának is az izgalom átveszi a gyász felett az irányítást.  Szerintem a nagymama szerepe is nagy fényt hoz a történetbe, csakúgy ahogyan Kocsis igazgató posztjai is. Amin szakadtak egy jót. Korn